A zenészek rajongói érzelmileg kötődnek a koncertélményekhez, ám a jegyek ára soha nem volt olyan magas, mint most. Egy hétköznapi Taylor Swift-rajongónak akár több ezer dollárt is ki kell fizetnie, hogy élőben láthassa kedvencét, miközben a ’60-as években még néhány dollárért is be lehetett jutni a legnagyobb koncertekre.
Sokan úgy vélik, a jegyek drágulásáért a Live Nation Entertainment és a Ticketmaster piaci fölénye a felelős. A vállalat az évek során felvásárolta versenytársait, egyre nagyobb részt birtokolva a koncertszervezés, jegyértékesítés és helyszínüzemeltetés piacán. Ebben a helyzetben az árakat és díjakat is diktálhatják, miközben a jegyeken felüli extra díjak is megnőttek.
Az új évezred internetes forradalma szintén átrendezte a zeneipart: a lemezeladások lecsökkentek, a zenészek jövedelmének fő forrásává pedig a turnézás vált. Az így kialakuló rendszerben azonban nem tisztázott, ki tehető felelőssé az egekbe szökő árakért — a szervezők a viszonteladókat okolják, a jegyportálok a szervezőket, az előadók pedig mindkét oldalt.
A dokumentumfilm ügyvédeket, zenészeket, újságírókat, kormányzati szereplőket és jegyértékesítő cégek képviselőit is megszólaltatja, bemutatva minden fél álláspontját. Kiderül, hogy a rendszer – a helyszínek kizárólagossága, a dinamikus árazás, az irreális díjak és a viszonteladói piac sajátosságai miatt – szinte minden szereplő másra hárítja a felelősséget, miközben a rajongók egyre kiszolgáltatottabbá válnak.
Felmerül a kérdés: reformálható-e a piac, vagy továbbra is csak kevesek kiváltsága marad az élőzene? Hogyan hatnak a monopolhelyzetek, jogi eljárások és a digitalizáció az átlagos koncertlátogatók lehetőségeire?
