Gáza gazdasága teljesen összeomlott: a háború elpusztította a bankszektort, így a pénzhez jutás is egyre veszélyesebbé és bonyolultabbá vált. Az emberek számára mindennapos kihívás, hogy pénzt vagy bármilyen fizetőeszközt találjanak, ráadásul a készpénz is folyamatosan rongálódik, és pótlásra nincs lehetőség.
Az elszabadult infláció miatt az alapvető élelmiszerek ára az egekbe szökött – egy zacskó liszt például itt a legdrágább a világon. Az árak 10–50-szeresükre emelkedtek, miközben a lakosság többsége már minden megtakarítását felélte.
Adományok nélkül az emberek a feketepiacra, pénzváltókhoz vagy veszélyes segélyelosztó pontokra kényszerülnek, ahol akár saját életüket is kockáztatják. A segélyszállítmányok gyakran kifosztás áldozatául esnek, a segélyelosztó helyeken pedig életveszélyes helyzetek alakulnak ki, sőt, fegyveres incidensek is előfordulnak.
A konfliktus következtében az ENSZ segélyosztó hálózata is meggyengült, miközben a kereslet egyre nő. Minden egyes ételhez jutásért vagy éppen segélyszállítmányért folytatott harcban több ezer civil veszti életét. Felmerül a kérdés: mi lesz azokkal, akik egyik forráshoz sem férnek hozzá, és hogyan lehet kitörni ebből a válságból?
