A világ legdrágább kék festékének előállítása hosszú és bonyolult folyamat eredménye. Az afganisztáni bányákból származó lapis lazuli kövek önmagukban nem elegendőek: a kőzetek összezúzása után gondos tisztítás és speciális eljárások szükségesek ahhoz, hogy a kívánt élénk, tiszta kék árnyalatot előállítsák.
A pigment elkülönítéséhez különböző módszereket alkalmaznak. Az egyik legősibb és legmunkaigényesebb módszer a Cennini-elv, amelyet főként múzeumok restaurálási munkálataihoz és speciális megrendelésekhez használnak. A műhelyekben a lapis lazulit porítják, különböző anyagokkal összegyúrják, majd többszöri mosáson és finomításon esik át, mire végül az ultramarin kék pigment megszületik.
A természetes lapis lazuli pigment előállításának nehézségei és magas költsége miatt sok művész választja a szintetikus alternatívát. Ez utóbbi jelentősen olcsóbb, ám egyesek ragaszkodnak az eredetihez, mert úgy tartják, hogy az igazi pigment fényvisszaverő képessége és textúrája felülmúlhatatlan.
Az alapanyag, az afganisztáni lapis lazuli, geopolitikai konfliktusok, bányabezárások és etikai aggályok miatt is nehezen hozzáférhető. Azonban még ma is ez tekinthető a legjobb minőségű forrásnak, amelyhez világszerte csupán kevesen jutnak hozzá. A történelmi jelentőségű pigmentet már ókori freskókon, reneszánsz mesterműveken, valamint világhírű festők munkáiban is felhasználták.
Számos művész szerint a természetes pigment képes növelni a festmény értékét, nem csupán anyagi, hanem esztétikai szempontból is. Ezen túl a modern kor művészei és cégek is folyamatosan keresik ezt a különleges anyagot, és a lapis lazuli pigment előállítása iránti kereslet az utóbbi években újra megugrott.
