Az univerzum anyagtartalmának 85%-át hiányzó sötét anyagként azonosítjuk – de mennyire megbízható az erre vonatkozó tudományos „bizonyíték”? Dr. Jenny Wagner, a csillagászat és az asztrofizika neves kutatója azt állítja, hogy amit jelenleg bizonyítékként értelmezünk, az leginkább a modellek feltételezésein alapszik, nem magukon a megfigyelt adatokon.
A beszélgetés középpontjában a sötét anyag létezésének alapvető problémái állnak. Mennyiben tükrözik a kozmológiai modellek, például a gravitatív lencsehatás, valóban a valóságot? Mi az, amit ténylegesen lemérünk – és hol kezdődik a modellezési spekuláció?
Érdekes analógiákon keresztül merül fel a kérdés: amikor következtetésekre jutunk bonyolult rendszerek viselkedéséről – legyen szó az univerzumról vagy hétköznapi jelenségekről, mint például a fájdalomérzet vagy a bor ízlelése – valóban tudjuk, mit mérünk, vagy csak változók közötti különbségeket észlelünk?
Továbbá felmerülnek az úgynevezett előremodellezés és inverz modellezés (inverse problem) tudományfilozófiai kérdései: egy új eljárás szerint nem előre feltételezésekből indulunk ki, hanem abból, amit biztosan tudunk, vagyis az adatokból építkezünk. Vajon ez a megközelítés mennyire képes csökkenteni az univerzum megismerésének bizonytalanságait?
A vita kitér ismert kozmológiai csomópontokra – például a Bullet Cluster rejtélyére, a kozmikus mikrohullámú háttér (CMB) jelentőségére, a MOND-elmélet alternatíváira –, valamint arra, hogy a jelenleg uralkodó Lambda-CDM modell mennyire tartható, ha az adatok és a modellek feszültségbe kerülnek egymással.
Végül szó esik arról is, hogyan alkalmazhatók ezek az adatközpontú (modellfüggetlen) analízisek más tudományterületeken, például a részecskefizikában vagy az orvosi diagnosztikában, és miért tűnhet radikálisnak, de egyúttal konzervatívnak ez a szemlélet a tudomány fejlődése szempontjából.
