Sokan hiszik, hogy a vörösbort szobahőmérsékleten kell fogyasztani, de valójában ez az egyik legelterjedtebb boros tévhit. Rengeteg étterem, bár és háztartás követi ezt a hagyományt, pedig a bor élvezeti értéke jelentősen nőhet, ha kissé lehűtve isszuk, különösen a forró nyári napokon.
A hőmérséklet csökkentése meghatározza, milyen aromákat, savakat és tanninokat érzékelünk. Ez változó élményt nyújt még ugyanattól a bortól is. Az érdekes kérdés az, mely vörösborok kifejezetten alkalmasak a hűtésre, és mely stílusok, szőlőfajták működnek legjobban alacsonyabb hőmérsékleten.
A bemutatott borokat – például Vernatsch, Trollinger vagy Lambrusco – mind különféle szőlőfajták és eltérő készítési eljárások jellemzik: van, amelyet szinte teljesen szűretlenül, minimális beavatkozással állítanak elő, míg másokat klasszikusabb módon, például barrique hordóban érlelnek. Ezek a különbségek határozzák meg, mennyire működnek jól hűtött állapotban.
Felmerül az is, hogyan változik egy bor ízvilága, szerkezete és aromái, ha eltérő hőmérsékleten kínáljuk, illetve hogy mely borokat érdemes igazán hidegen, vagy inkább csak enyhén lehűtve felszolgálni. Az összehasonlítás során szóba kerülnek a borok színárnyalatai, illatjegyei, savassága, tannintartalma és az is, hogyan viselkednek különböző hőmérsékleten egy nyári teraszon.
