Az univerzumunk, bármely részét nézzük, szigorúan követ bizonyos szabályokat: az almák leesnek a fáról, a bolygók keringenek a Nap körül. Ezek a jól ismert fizikai törvények nem csupán egyszerű összefoglalási módok, hanem alapvető szimmetriákat és mintázatokat is mutatnak, amelyek változatlanok térben és időben.
Mindezek ellenére felmerül a kérdés: miért pont ezek a szabályok irányítják a valóságot? Miért ilyen tökéletesen hangoltak az állandók – például a gravitáció erőssége vagy az elektron töltése –, hogy lehetővé tegyék az összetett szerkezetek, sőt, maga az élet kialakulását is?
Felbukkan az antropikus elv, miszerint az univerzum törvényeinek azért kell lehetővé tenniük az életet, mert különben nem volna senki, aki megfigyelhetné őket. Ezzel összefüggésben jelenik meg a multiverzum elmélet: lehet, hogy végtelen variációjú világok léteznek, és mi éppen abban élünk, amelyben lehetséges a tudatos élet.
Az is felmerül, hogy a természeti törvények nem az alapvető igazságok, hanem egy mélyebb, egyszerűbb rendszerből jönnek létre, az úgynevezett emergens törvények eredményeként. Ebben a szemléletben a világ törvényei csupán a kiinduló rendszer viselkedésének komplex eredményei, hasonlóan a madárrajok koordinált mozgásához néhány egyszerű szabály alapján.
További filozófiai mélységet ad a kérdésnek, hogy vajon miért képes a matematika ennyire pontosan leírni a valóságunkat, sőt, néhány fizikus szerint maga az univerzum lényegében tiszta matematika lehet. Felmerül egy tervező elmélete is, ám ez újabb magyarázandó kérdéseket vet fel, nem egyszerűsíti a végső választ. Ezek a szempontok mind közelebb visznek az univerzum alapvető törvényeinek és szerkezetének mélyebb megértéséhez.
