Frederick Banting és Charles Best felfedezése, az inzulin, eredetileg a világ javát szolgálta volna. Mégis, ma sok amerikai számára elérhetetlen a gyógyszer, mert egyetlen fiola ára szinte megfizethetetlen, különösen biztosítás nélkül. A történet betekintést nyújt a gyógyszeripari infrastruktúra árképzési anomáliáiba, és abba, hogyan lesz a mindössze néhány dollárnyi előállítási költségből több száz dolláros fogyasztói ár.
Felmerül a kérdés: mi hajtja ezeket a brutális áremelkedéseket? Az előadás rávilágít az úgynevezett ‘evergreening’ jelenségére, amikor a gyógyszercégek mesterségesen hosszabbítják meg szabadalmaik érvényességét, így fenntartva a monopóliumukat, és ezzel együtt az árakat is. Mindeközben csak néhány nagyvállalat uralja az amerikai inzulinpiacot.
Az iparágban kiemelten fontos a gyógyszeripari közvetítők, a PBM-ek (pharmacy benefit managers) szerepe. Ezek a közvetítők kulcsfontosságúak a gyógyszerárak kialakításában, miközben átláthatatlanul működnek, és gyakran kizárólag saját profitjukat tartják szem előtt. A piac ilyen torzulásai miatt a betegek végső soron többszörösen is megfizetik a rendszer hibáinak árát.
Az előadás végül összehasonlít más országok gyakorlataival, ahol jóval alacsonyabb inzulinárakat tapasztalni – felvetve a kérdést: vajon miben tér el az amerikai egészségügy más országok rendszerétől? A diskurzusban fontos kérdések merülnek fel az átláthatóság, a verseny, és a szabadalmi visszaélések korlátozásának lehetőségeiről, rámutatva arra, hogy a jelenlegi helyzet komoly társadalmi következményekkel jár.
