Miért tűnik néhány HiFi rendszer gyorsnak és dinamikusnak, míg mások inkább lassúnak, teltnek vagy kissé tompának? A kérdés mögött számos összetett technikai és tervezési tényező húzódik meg, amelyek befolyásolják, milyen módon adja vissza a zene ritmusát és energiáját az adott berendezés.
Az erősítők egyik legfontosabb jellemzője a visszacsatolás mértéke, amely nemcsak a hangerő és a zaj csökkentésében játszik szerepet, hanem a hangkép keménységének és dimenzionalitásának befolyásolásában is. A túlzott kompenzáció vagy visszacsatolás azonban hajlamos lehet tompább, kevésbé életteli hangot eredményezni, ezért a tervezés során finom egyensúlyt kell találni.
Fontos továbbá az erősítő ‘slew rate’-je, azaz jelkövetési sebessége: ez nagyban meghatározza, hogy a gyors átmeneteket mennyire képes pontosan követni az elektronika. A chip-alapú műveleti erősítők régebben lassabbak voltak, ami hallhatóan komótos, összemosódó hangzást eredményezett, míg a korszerű diszkrét áramkörök már sokkal jobb eredményt produkálnak.
A hangsugárzók kialakítása szintén kulcsfontosságú: a vékony, könnyű membránok, különösen a planáris meghajtók, kimagasló gyorsaságot és pontosságot biztosítanak, szemben a nehezebb, hagyományos hangszórókkal. Szóba kerül az is, hogyan tudják ezek az alkatrészek együtt megteremteni azt az ‘erőfeszítés nélküli’ hangzást, amelyet sokan keresnek egy prémium HiFi rendszerben.
