Az öltözködés történetében a nadrágtartó egykor alapvető kelléknek számított, ám mára szinte teljesen eltűnt a férfiak ruhatárából. A viselet háttérbe szorulásának legfőbb okai között elsőként a nadrágfazonok változásai jelennek meg. Amíg a magas derekú, bő szabású nadrágokhoz ideálisak voltak, addig a háborúk utáni karcsúsított, alacsonyabb derekú fazonokhoz már kevésbé illeszkedtek.
A társadalom egyre informálisabbá válása szintén hozzájárult ahhoz, hogy a nadrágtartók elveszítették korábbi eleganciájukat. Korábban fehérneműnek számítottak, amelyet nem illett mutogatni, de az öltöny és zakó háttérbe szorulásával a kevésbé formális öltözékek mellett furcsának hatottak.
A nadrágszíjak előtérbe kerülése is jelentős tényező volt. Különösen a háborús évek után, amikor a katonai egyenruháknál a szíj lett az általános. A gyártók alkalmazkodva a trendekhez egyre gyakrabban hagyták el a nadrágtartó gombokat, míg megjelentek alternatív megoldások is.
Végül, de nem utolsó sorban, az idő előrehaladtával számos negatív kulturális sztereotípia tapadt a nadrágtartóhoz: az öregurak, a kissé komikus alakok vagy a szórakoztatóiparban parodizált karakterek viseletének számított. Sőt, bizonyos szubkultúrákhoz, például a skinheadekhez is erős szimbolika társult.
