Az epizód számos olyan videojátékot mutat be, amelyek az adott konzolok technológiai ígéreteihez képest meglepően gyenge élményt nyújtanak. A műsorvezető különböző korszakokból és platformokról válogat példákat, középpontba állítva a vizuális és játékmenetbeli kompromisszumokat.
Néhány klasszikus átirat, például a Shinobi NES-re vagy a Cyber Shinobi a Master Systemen, bemutatja, hogyan lehet egy port rosszabb, mint az eredeti, mind grafikában, mind irányíthatóságban. Eközben a 32 bites és 16 bites korszak játékai, mint a Shadow: War of Succession vagy a Big Run a Super Famicomon, szintén szóba kerülnek, kiemelve, hogy a nagyobb teljesítményt sokszor nem sikerült kiaknázni.
A bemutatott példák között akadnak olyan programok is, amelyek túlzásba viszik az adott hardver egyedi képességeit, például a DForce cél nélküli mode 7 használata, illetve portok, amelyek PC-s vezérlési sémával próbálnak túlélni a konzolokon, mint a Dark Castle vagy a Budokan.
A műsor levezeti, hogy nemcsak a hardver képességein, hanem a fejlesztők hozzáállásán is múlik, mennyit tud kihozni egy platform magából. Kulcskérdésként vetődik fel: hogyan fordulhat elő, hogy egy-egy új generációs vagy erősnek mondott konzol olyan játékokat kap, amelyek rosszabb fényben tüntetik fel a gépet, mint elődjei vagy versenytársai?
