Amennyiben valaha is találkoznánk földönkívüliekkel, a legelső megdöbbentő felismerésünk az lenne, hogy elvárásaink alapvetően emberiek voltak, míg az idegenek minden értelmes értelemben valóban idegenek lesznek. Nem megjelenésük vagy szokásaik különböznek majd leginkább tőlünk, hanem gondolkodásmódjuk, értékrendjük és viselkedésük.
A bemutatott gondolatmenet számos sci-fi regényen és filozófiai elméleten keresztül mutatja be, milyen evolúciós, biológiai és kulturális okok húzódhatnak meg földönkívüli viselkedési minták mögött. Az elhangzott három fő feltételezés szerint a csillagközi utazásig eljutó civilizációk túlélők, saját túlélésüket mindenek fölé helyezik, és ugyanilyen attitűdöt várnak másoktól is.
Az intelligencia, kíváncsiság, türelem és alkalmazkodóképesség lehetnek univerzális jegyek, de ezek minden faj esetében egészen eltérő módon fejeződhetnek ki. Egyes társadalmak például kollektívak és kooperatívak, mások hierarchikusak vagy épp érzelemmentesek lehetnek. Kulcsfontosságú kérdésként merül fel: hogyan lehet hidat képezni olyan lények között, akik fogalmaikat, etikájukat vagy kommunikációjukat teljesen máshogy építik fel?
A témában számtalan sci-fi példa szemlélteti, mennyire tragikus következménye lehet annak, ha a felek félreértik egymás jeleit és motivációit. Ráirányul a figyelem arra is, hogy az erkölcsiség vagy a morál egyáltalán nem biztos, hogy minden intelligens faj sajátja vagy hasonlóan működik hozzánk. Kimeríthetetlen a skála, hogy egy idegen civilizáció mennyire lehet empatikus, könyörtelen vagy éppen közömbös.
Végül a narratíva hangsúlyozza, hogy az idegenek elemzése egyben saját magunk elemzése is, mert minden elképzelésünk róluk tükröt tart emberi természetünk elé. A legnagyobb kihívás nem feltétlenül a túlélés vagy a kommunikáció lesz, hanem annak elfogadása, hogy ők valóban mások – és hogy saját univerzálisnak hitt értékeink is csak ránk jellemzőek lehetnek.
