A politikai beszédekben gyakran tapasztalható, hogy a választások előtt magabiztosan hangoztatott nézetek hirtelen megváltoznak, ahogy a jelöltek a siker érdekében új szavazócsoportokat próbálnak megszólítani. Felvetődik a kérdés: miért gondolják a politikusok, hogy az emberek nem veszik észre ezeket az irányváltásokat?
Bár a különböző politikai irányzatok képviselői időnként hevesen elhatárolódnak egymástól, a választási győzelem után mégis közelíteni kezdenek más álláspontokhoz, és gyakran homályosan válaszolnak a kényes kérdésekre. Ez a fajta kitérés és mellébeszélés gyakran a politikai tanácsadók által kialakított kommunikációs stratégia része.
Sokan úgy érzik, hogy a politikusok megbízhatatlanságának egyik fő oka éppen az, hogy nem őszinték, és inkább elkerülik a valódi válaszokat, mintsem kiállnának saját nézeteik mellett. Ez a jelenség nem csak egy pártra jellemző, hanem több oldalról is megfigyelhető, így a hitelesség hiánya általános bizalmatlanságot szül a választók körében.
Felmerül a kérdés: vajon léteznek-e valóban hiteles politikusok, akik nyíltan és egyenesen válaszolnak a kérdésekre? Van, akit példaként említenek erre, de a legtöbben mégis úgy vélik, az őszinteség ritka erény a politikában.
