Az AI szemüvegek egyre népszerűbbek, az eladások több mint 100%-kal nőttek, és a Meta a termelés megduplázását tervezi, hogy lépést tartson a kereslettel. Ezek az eszközök különféle adatokat rögzítenek – beleértve személyes pillanatokat, kártyaadatokat vagy akár kényelmetlen helyzeteket is –, ami komoly aggodalommal tölti el az adatvédelmi szakértőket.
Bár az okosszemüvegek, mint a Google Glass és a Snap Spectacles nem újdonságok, most az integrált mesterséges intelligencia, a folyamatos adatgyűjtés és az erre épülő személyre szabott reklámok jelentik az új kockázatot. Az AI szemüvegek már könnyedén képesek valós idejű hang- és videófelvételek rögzítésére, feldolgozására, miközben fejlett, felhőalapú vagy helyi mesterséges intelligenciával egészülnek ki.
Felvetődnek etikai és jogi kérdések: ki, mikor és mennyit lát abból, amit ezek az eszközök rögzítenek? Mi történik a rögzített tartalmakkal, különösen akkor, ha azok érzékeny vagy magánjellegű információkat tartalmaznak? Külső cégek, mint például a Sama, dolgoznak fel és annotálnak adatokat, valódi emberek ezreinek betekintést nyújtva privát pillanatokba szerte a világon. Ez felerősíti a felhasználók és a véletlenül rögzített személyek kiszolgáltatottságát.
Adatvédelmi botrányok, peres eljárások és hatósági vizsgálatok indultak, hogy tisztázzák: elegendő figyelmeztetés például egy kis LED, ha valakit éppen rögzítenek? Felmerül a kérdés, a társadalom miként viszonyul majd a mindent figyelő szemekhez, hogyan változik a viselkedésünk, tudván, hogy akár mindig felvétel készülhet rólunk.
A filozófiai párhuzam a Panoptikonnal illusztrálja e technológia lélektanát: vajon mennyit változik az életünk, ha azt érezzük, hogy folyamatosan megfigyelnek minket – akár akkor is, ha valójában éppen nem történik rögzítés?
