Az előadás humoros és őszinte módon vizsgálja a mindennapi füllentések jelenségét, és rávilágít arra, hogy hazudni – bármilyen furcsán hangzik is – elkerülhetetlen része az emberi életnek. Athena Kugblenu számos szórakoztató példát hoz fel, hogyan szőjük bele a kis hazugságokat a társalgásainkba, akár az udvariasság, akár a konfliktusok elkerülése érdekében.
Felmerül a kérdés, vajon minden füllentés káros-e, vagy néha épp a jó szándék vezérel minket, amikor nem mondunk igazat. Az előadó azt is megvizsgálja, hogyan különböztethetjük meg az ártalmatlan, „fehér” hazugságokat a veszélyesebb, önző motivációból fakadó hazugságoktól. Történelmi példák és személyes történetek segítségével mutatja be a hazugságok változatos arcait.
Az előadás kiemeli a társadalmi normák szerepét a füllentések megítélésében, miközben elgondolkodtató kérdéseket vet fel: Kinek az érdekét szolgálja egy-egy hazugság? Miért használjuk őket, és honnan ismerhetjük fel, mikor ártunk velük másoknak? A tapsra mindig egy mosoly jár, de vajon mindig igazat mondunk-e, amikor azt mondjuk: „Jól vagyok” vagy „Köszönöm, csodás ajándék!”?
