A videóban a készítő személyes élményein keresztül mutatja be, hogyan változott meg a viszonya a retró játékgyűjtéshez. Mesél arról, hogy kezdő hobbiját egy külföldi kiküldetésekor fedezte fel Japánban, ahol a helyi boltokban megfizethető retró játékokra bukkant, és ez indította el a gyűjtést valamint a YouTube-csatorna elindítását is.
Foglalkozik azzal, hogy az évek előrehaladtával a hobbija egyre több helyet foglalt el az életében, majd a költözések és változó életszakaszok – például az egyetem és munkahelyváltások – miatt egyre nehezebbé és terhesebbé vált a gyűjtés. Felvetődik a kérdés, hogy mennyire fenntartható ez a szenvedély hosszú távon, és hogyan befolyásolják a mindennapi élet praktikumai az ilyen gyűjtői tevékenységeket.
Érdekes aspektust jelent a nézői visszajelzések, illetve a közösségi elvárások szerepe: a videós beszél arról, hogy sokan érzékelték, tartalma már nem olyan lelkes vagy eredeti, mint kezdetben. Szóba kerül az a dilemma, hogy mikor érdemes változtatni egy, már jól bevált tartalmi irányon, és hogyan lehet megőrizni az őszinteséget a tartalomkészítés során.
Felvetődik az is, hogy az emuláció vagy digitális alternatívák miként válhatnak a klasszikus tárgyi gyűjtés helyettesítőivé. A videós érinti azt is, hogyan vezetett a világ változása, a technikai fejlődés és a személyes prioritások módosulása ahhoz, hogy már nem szeretne fizikailag gyűjteni, hanem inkább más formában éli meg a játékok iránti rajongást.
Több személyes történet, kihívás és gondolat kap helyet azzal kapcsolatban is, milyen a retró gyűjtők jelenlegi közössége, mennyire lehet reális vagy fenntartható ma egy komoly kollekció karbantartása, illetve hogy mindez elvezethet-e ahhoz, hogy az ember idővel elengedi ezt a hobbit.
