Az elmúlt hét eseményei újra fókuszba helyezték a játékiparban évek óta tartó multiplayer és élő szolgáltatásokat nyújtó játékok térnyerését. A Ghost of Yote Legends nevű játékmódban például lezárják a többjátékos tartalmak bővítését, ami nem megszokott egy olyan korszakban, amikor rengeteg fejlesztő törekszik a „végtelen játék” kialakítására.
Felmerül a kérdés, hogy tényleg minden cég meg tudja-e fedezni annak költségeit, hogy játékukat hosszú távon tartalmasan fenntartsák. Az egykori klasszikus korszakban inkább kiegészítő multiplayer módokat csatoltak az egyjátékos címek mellé, melyek sokszor érdekes, formabontó megoldásokat hoztak, mint például a Splinter Cell vagy az Assassin’s Creed.
Napjainkban már számos vállalat, például a Sega és a Sony is, visszalép bizonyos élő szolgáltatású projektektől. Ennek kapcsán érdekes felvetés, hogy talán időszerűbb lenne a régi modellhez visszatérni, és kreatív, „hozzácsapott” multiplayer tartalmakkal növelni a játékok értékét, ahelyett, hogy minden áron hosszú távú elköteleződést követelnének a játékosoktól.
Milyen következményei lehetnek annak, ha a kiadók újra felfedezik a kiegészítő multiplayer módokat? Vajon érdemes újra erre a szemléletre váltani, vagy elkerülhetetlen a folyamatos frissítésekből élő játékok dominanciája?
