Az előadás betekintést nyújt abba, hogyan változott meg emberi kapcsolataink minősége és jelentősége a digitális korszakban. Az előadó elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy a személyes jelenlétet és a közvetlen kapcsolatokat gyakran háttérbe szorítják az online kommunikációs formák, pedig az élő beszélgetések nélkülözhetetlenek az érzelmi intelligencia, a tacit tudás és az empátia fejlesztéséhez.
Példaként hozza fel a Naprendszer szemléltető magyarázatát, amely során arra mutat rá, hogy a személyes találkozások és beszélgetések különleges mélységet adnak a tanulási folyamatnak, amit pusztán adatgyűjtéssel vagy online információval nehezen tapasztalhatunk meg. Érdekességekkel, arányokkal és vizuális példákkal érzékelteti, mennyire nehéz felfogni az űr méreteit — egészen addig, amíg egy szakértővel élőben nem beszélgetünk róla.
A digitális, online világ hatásait nemcsak a tanulásra, hanem mindennapi kommunikációnkra is kiterjeszti. Részletes példákat hoz félreértésekre, érzelmi távolságokra és arra, hogy mennyire más élmény valakit személyesen megismerni, mint csak online interakciókon keresztül kapcsolatot tartani.
Történelmi példákkal és aktuális eseményekkel szemlélteti, milyen következményekkel jár, ha az emberi kapcsolat hiányzik, illetve elmarad a személyes kommunikáció. A konfliktusokat, félreértéseket, kudarcokat gyakran vissza lehet vezetni arra, hogy a résztvevők nem személyesen ültek le egyeztetni.
A személyiség első benyomásairól is szó esik: az előítéletekről, amelyeket egy-egy fotó vagy távoli, online elérhető információ alapján alkotunk másokról, és hogy ezek mennyire torzulnak az élő beszélgetések hatására.
