Az evangéliumi beszámolók Jézus születését egy történelmi és társadalmi háttérbe ágyazva mutatják be: a Római Birodalom uralma, illetve a népszámlálás és a kényszerű vándorlás adja a kiindulópontot. A korai keresztények számára jelentőségteljes, hogy a világ megváltója alávetett helyzetben, szerény körülmények között érkezik, szemben az uralkodó császári kultusszal és Augustus isteni státuszával.
Kiemelkedő motívum a hír szétküldése: nem a társadalmi elit, hanem pásztorok kapják elsőként az angyali üzenetet, amely így rámutat a kiszolgáltatott, mégis felemelő sorsokra is. Ezek az alakok sok szimbolikus jelentést hordoznak az Ó- és Újszövetségben, mert a pásztorok a gondoskodás és a profetikus szerep megtestesítői.
A megszülető gyermek személye ellentétbe áll a római császárral: míg Augustus korában stabilitás uralkodik (Pax Romana), mégis egy ‘rejtett’ vagy titkos király érkezik, akinek születését csupán néhány kiváltságos vagy kívülálló – például a keleti bölcsek – ismeri fel. A beszélgetés végigvezet a zsidó történelem fontos párhuzamain is: Jézus menekülése Egyiptomba, Heródes gyermekgyilkossága, ezek pedig ószövetségi képeket egyesítenek egyetlen gyermeksorsban.
A témák a konkrét történeti, vallási és mítoszi utalásokon jóval túlmutatnak: a beszélgetők felvetik, vajon minden újszülött hordozza-e magában a világ megváltásának lehetőségét, de ráirányítják a figyelmet az emberi törékenység, állami elnyomás és kozmikus ellentétek problematikájára is. Felmerül a kérdés, mit jelent a valódi béke, milyen ellentét feszül a világi és isteni hatalom között, valamint hogyan lehet a keresztény üzenetet minden néphez eljuttatni.
