Gyerekkori élményeiből kiindulva Rafael Chiuzi azt vizsgálja, hogy a félelem – különösen a megszégyenüléstől vagy a hibáktól való félelem – milyen súlyosan befolyásolja nemcsak az iskolai teljesítményt, hanem a felnőttkori, munkahelyi helyzeteket is.
Felidézi, hogyan vezettek történelmi és vállalati tragédiák – például a csernobili katasztrófa vagy a Boeing 737 Max balesetek – éppen ehhez a félelemhez, amely miatt az alkalmazottak nem mertek felszólalni, amikor fontos lett volna.
Mi is az a pszichológiai biztonság, és hogyan lehet elérni, hogy egy csapat tagjai valóban merjenek kérdezni, hibázni vagy új ötletekkel előállni? Chiuzi kutatásai és tapasztalatai alapján felvázolja, hogyan építhető ki olyan környezet, ahol a dolgozók vagy diákok szabadon hangot adhatnak véleményüknek félelem nélkül.
Foglalkozik azzal is, hogy a vezetői magatartás milyen erős hatást gyakorol a csoportdinamikára, és kiemeli, hogy a „whack-a-mole” kultúra, ahol az eltérő hangokat elhallgattatják, milyen káros következményekkel járhat.
A beszélgetés arra keresi a választ, mit veszítünk azzal, ha egy szervezetben, családban vagy közösségben hiányzik a pszichológiai biztonság, és hogyan lehet tudatosan, lépésről lépésre egészségesebb, támogatóbb légkört kialakítani.
