Sportkedvelők elképesztő összegeket hajlandók fizetni azért, hogy egy eseményt ne élőben, hanem egy hatalmas, rendkívül élethű óriási képernyőn nézhessenek. Vajon minek köszönhető, hogy ezek az új típusú, high-tech sportélmények ennyire népszerűek lettek?
Az utóbbi években rohamosan fejlődött a sportközvetítés technológiája: számítógépes látás, 3D modellezés, precíziós szenzorok és mesterséges intelligencia minden labdaérintést és mozdulatot rögzítenek. Ezekből valós idejű statisztikák, animációk és különleges nézetek születnek, ráadásul mindezt akár egy virtuális valóság headsetben vagy hatalmas 8K-s képernyőn is átélhetjük.
Egyre több cég próbál olyan szolgáltatást nyújtani, amelyben a rajongók a saját szemszögükből, egyedi kameraállásokból követhetik az eseményeket. Felmerül a kérdés: hol a határ a technológia és az élő élmény között, és tényleg jobb-e a virtuális közvetítés, mint ott ülni a stadionban?
Izgalmas technológiák és cégek tűnnek fel: például a Sony Hawkeye kamerarendszere, a Google Cloud és MLB adatfeldolgozása, vagy az Arcturus, amely fotorealisztikus 3D-visszajátszásokat kínál. Az Apple sem maradhat ki; saját VR-experienciát épít Formula 1-hez, miközben más startupok az élő közösségi élmény új formáit kísérletezik ki. Jelenleg azonban a legnépszerűbb formátum még mindig egy közös helyen, óriási képernyő előtt zajlik – különleges belépőkkel és átütő vizuális élménnyel.
