Az automatizáció, a robotika és a mesterséges intelligencia fejlődése alapjaiban változtatja meg a munkaerőpiac és a társadalom szerkezetét. Sokan aggódnak amiatt, hogyan hatnak ezek a változások az emberek mindennapi életére, különösen abban a tekintetben, hogy elveszhet-e az egyéni hozzájárulás érzése.
A diskurzus során olyan gondolatok kerülnek előtérbe, mint az úgynevezett „haszontalan evők” jelensége, amikor a technológia által kiváltott munkaerő-pótlás miatt felvetődik a kérdés: mi történik azokkal, akiknek a társadalom számára már nincs „kézzel fogható” értékük?
Az együttélés alapvető szövete, vagyis a kétirányú csere – az egyén hozzájárul, és ezért értéket, elismerést kap vissza – komoly kihívások elé nézhet. Az önértékelés és a társadalmi érték kérdései így mély pszichológiai félelmekhez vezethetnek, amelyeket új kontextusba helyez a mesterséges intelligencia előretörése.
Felmerül, hogy mit jelent a társadalom számára a hasznosság, és milyen szerepet játszik ebben a technológiai fejlődés. Rámutat arra is, hogy ez a kérdéskör nemcsak egzisztenciális, hanem mélyen emberi: mindannyian vágyunk arra, hogy fontosnak és elfogadottnak érezzük magunkat a közösségben.