Különböző elvárások és sztereotípiák közé szorítva nőtt fel Jaime Seeman, aki már gyerekként megtapasztalta, hogyan próbálja a társadalom meghatározni a nők külsejét és szerepeit. Saját élményei, beleértve egy plus-size modellügynökségnél tett meghallgatást, később tudatosították benne, mennyire mélyen gyökereznek ezek a hiedelmek, és miképp hatnak önképére.
Sportolói múltját felelevenítve hangsúlyozza, mennyi magabiztosságot és testi-lelki erőt adott neki a súlyemelés, ám ezzel párhuzamosan mindig ott voltak azok a hangok, amelyek szerint az erős, izmos nő valahogyan nem helyénvaló. Megfigyelte, hogy a női ideálképet gyakran törékeny, egészségtelen modellek határozzák meg.
A médiából és kultúrából áradó tévhitek még ma is visszatartják a nőket attól, hogy elmerüljenek az ellenállásos edzés előnyeiben. Jaime három fő mítoszt mutat be a súlyemeléssel kapcsolatban: a túlzott izomtömegtől, a fizikai nehézségektől való félelmet, illetve a nemi szerepekhez kötött sportosztályokat.
Rámutat arra is, hogy tudományosan igazolt: a rendszeres erőnléti edzés jelentősen csökkenti a nőket leggyakrabban érintő betegségek kockázatát. Felteszi a kérdést, hogyan lehetne átalakítani a társadalmi gondolkodást, hogy az egészség, és ne pusztán a látszat legyen a központban?
