Richard Reeves szakértőként tár fel egy sokakat érintő kérdést: miért kerülnek napjainkban a munkásosztálybeli férfiak egyre élesebb társadalmi és gazdasági lejtmenetbe? Elemzése rávilágít, hogy a férfiakat érő kihívásokról szóló beszélgetések korábban tabu témának számítottak, de ma már szélesebb körben, nyíltabban lehet ezekről gondolkodni – azonban még mindig kényesek, különösen, ha a nők esélyegyenlőségéről, társadalmi helyzetéről is szó esik.
Reeves vizsgálja, hogy a férfiak – különösen a fiatalok és az alacsonyabb jövedelműek – miért érzik magukat „elveszettnek”, perifériára szorultnak, és hogy a munkából, családból, társadalomból való kiszakadás hogyan vezethet tovább elmagányosodáshoz, függőségekhez vagy hajléktalansághoz. Felveti: az okokat nem lehet pusztán egyéni felelősségre hárítani, hanem mélyebb, strukturális, oktatási, gazdasági tényezőket kell keresni.
A társadalmi és munkaerőpiaci változások, mint például a hagyományosan „férfias” munkák visszaszorulása, a gondoskodó szakmák (egészségügy, oktatás) felértékelődése, különösen súlyosan érintik a végzettség nélküli férfiakat. Felmerül a kérdés: hogyan lehetne a férfiakat visszacsábítani ezen új területekre, illetve milyen oktatási, társadalmi programokra lenne szükség, hogy a fiatal férfiak megtalálják helyüket egy megváltozott világban?
Az interjú kitér arra is, miben különböznek nők és férfiak átlagban – például a kockázatvállalás, az addikciók vagy a társas kapcsolatok terén –, és hogy ezek az eltérések hogyan hatnak a családokra, munkahelyekre, oktatásra vagy akár a mentális egészséghez való viszonyra. Sokrétű kérdésként jelenik meg: mit jelent ma férfinak lenni, hogyan lehetne pozitív, kiteljesítő férfi szerepet kialakítani anélkül, hogy bármely nem rovására történnének előrelépések?
