Az utóbbi időben egyre többen beszélnek csalódottan vagy cinikusan a mesterséges intelligencia fejlődéséről. Felmerül a kérdés, mi okozza ezt a hangulatváltozást, és mennyire jogosak a félelmek azzal kapcsolatban, hogy az MI inkább káros, mint hasznos a társadalom számára?
Több közéleti szereplő és vállalkozó is úgy érzi, hogy az innováció helyett főként anyagi és hatalmi érdekek mozgatják a technológiai szektort, ahol néhány nagyvállalat és milliárdos határozza meg az irányt. Az elmúlt években tapasztalható felfokozott várakozás most egyfajta csalódottsággá és kiábrándultsággá változott, sokan „a cinizmus lejtőjén” érzik magukat.
Társadalmi méretű aggodalom övezi a munkaerőpiac átalakulását és a „munkanélküli fellendülések” lehetőségét: vajon mennyire lesz tartós a bérstagnálás, mikor kap tényleges előnyt a társadalom szélesebb rétege a technológiai fejlődésből?
Előkerül a hatalom megoszlásának kérdése is. Egyre többen érzik úgy, hogy a döntéshozók és a nagyvállalatok érdekei ütköznek az egyszerű emberek igényeivel, miközben az olyan platformok, mint a FedNow vagy a Palantir, egy új, kevésbé átlátható gazdasági rendszer és potenciális megfigyelő állam kialakulásához járulhatnak hozzá. Meddig kell várnunk, amíg a technológia valóban az egyének javát szolgálja, és nem csak az elit érdekeit?
