Eltévedünk a gyűjtők világában, ahol régi, gyárilag lezárt videojátékok példátlan összegekért cserélnek gazdát. Felmerül a kérdés, miért fizet valaki kétmillió dollárt egy bontatlan Super Mario Brothers példányért, miközben ugyanaz a játék használtan csak néhány tíz dollárért elérhető?
Az epizód során feltérképezzük, mi állhat a lezárt, minősített játékok körüli vita hátterében: érzelmek, nosztalgia vagy pusztán befektetési szándék? Megvizsgáljuk, miért válnak ezek a játékok perverziókig keresetté, kik azok, akik megveszik, illetve hogyan változnak az árak az idők során.
Felvetődik, hogy a COVID-19 járvány, a vásárlói szokások átalakulása, vagy éppen a régi idők játékpolcainak emléke járul hozzá a lezárt játékok iránti vágyhoz. Vita folyik arról is, mennyire éri meg ezekbe befektetni: gyerekjáték vagy értékálló eszköz lenne egy ritka, minősített játékdoboz?
Az sem mindegy, hogy gyakori vagy ritka címekről beszélünk: vajon tényleg megéri lezárt, sosem játszott játékokat birtokolni, vagy a játék akkor teljesedik ki, ha kézbe vesszük és játszunk vele? A közösség és maga a szerző is elmondja véleményét, több oldalról is körbejárva ezt a különleges gyűjtői jelenséget.
