Lenore Skenazy gondolatébresztő előadásában a szülői szerepvállalás és a gyermekkori önállóság kérdéseit járja körül. Saját, nagy port kavart történetét meséli el: kilencéves fiát egyedül engedte haza New Yorkban, amivel országos vitát indított el a gyereknevelésről. A hallgatóság figyelmét felkelti, amikor arra ösztönzi őket, hogy idézzék fel saját, önfeledt gyermekkori élményeiket, és gondolkodjanak el azon, mennyire különbözik a mai gyerekek szabadsága a néhány évtizeddel ezelőttihez képest.
Skenazy rámutat, hogy a mai gyerekek egyre kevesebb időt töltenek szabadon, felügyelet nélkül, miközben a szülők aggodalma és állandó jelenléte mindkét generációban fokozza a szorongást. Meglepő kutatási eredményeket ismertet arról, hogy mennyi szülő fél elengedni már nagyobb, akár 9–11 éves gyermekeit is egy rövid, önálló programra. Felveti: vajon tényleg veszélyesebb lett-e a világ, vagy inkább a túlzott óvatosság irányítja a szülői gondoskodást?
Az előadó érdekes társadalmi és pszichológiai összefüggéseket tár fel. Bemutatja, hogyan tanulnak a gyerekek valódi problémamegoldást, empátiát és kompromisszumkészséget az önálló játék vagy apró kihívások során, amikor nincs minden pillanatban ott egy felnőtt, hogy közbeavatkozzon. Skenazy kezdeményezéseket is ismertet, amelyek célja, hogy visszaadják a gyerekeknek az önálló tapasztalatszerzés és felfedezés lehetőségét, valamint visszaállítsák az egyensúlyt a szülői kontroll és a gyermeki szabadság között.
