Miért énekli mindenki ugyanúgy a „caught in the middle” kifejezést? A videó azzal a meglepő zenei jelenséggel foglalkozik, hogy a popzenében szinte mindig azonos ritmusmintával és dallammenettel jelenik meg ez a sor.
Rámutat a szófordulat ritmikai és dallami sajátosságaira, megvizsgálva, milyen zenei lépések és hangsúlyok jellemzik például az A1, London Grammar, Paramore vagy Royal Blood dalait. Bemutatja, hogy ugyan vannak apró eltérések, mégis uralkodó az azonos stresszminta és ritmus a legtöbb mai slágerben.
Érdekes kérdést vet fel: miért homogén ez az előadásmód? A magyarázatokat a zenei festés (tone painting) és a természetes nyelvritmus, a prozódia elemzésén keresztül keresi. Feltárja, hogy a „caught in the middle” prozódiailag rendkívül illeszkedő a dalok természetes lüktetéséhez, ezért vált általánossá ez a dallamfordulat.
Kitekint részben a „Scotch snap” ritmusra és annak elterjedtségére is, és bemutatja, hogyan befolyásolja az angol nyelv hangtanának, azaz kiejtésének elmúlt húsz évben történt változása a dalszövegírást. Utal rá, hogy a példák többsége az elmúlt két évtizedből származik, holott korábban is voltak már hasonló dalcímek, de egészen más ritmusmintával.
Az egész videót áthatja a kérdés: vajon mi vezette a modern popzenét ahhoz, hogy ezt a kifejezést ennyire egységesen énekelje? Vannak-e mélyebb zenei vagy nyelvi okai, és okozhat-e ez a homogenitás újabb zenei változásokat a jövőben?
