Az urán dúsítása körül kialakuló nemzetközi vitákat gyakran említik, de sokak számára mégis rejtély marad, miért is olyan jelentős ez a folyamat. Az egyik központi kérdés, hogy az urán különféle izotópjai – mint például a 234-es, 235-ös és 238-as változat – közül csak az egyik, a 235-ös játszik kulcsszerepet a láncreakcióban.
Az atommag szerkezete, valamint a neutronok és protonok egyensúlya eleve instabilitáshoz vezet nagyobb atommagokban, ezért az urán is könnyen válik hasadékonnyá. Ha neutront lőnek az urán-235 izotópba, a mag kettéhasad. Ez a folyamat energiát szabadít fel, és újabb neutronokat generál, amelyek lavinaszerűen terjedhetnek tovább – ezt nevezzük láncreakciónak.
Lényeges, hogy az urán-235 csak nagyon kis mennyiségben fordul elő a természetben. Az elválasztásához fejlett technológiára van szükség: a centrifugák, amelyek a keverékből megpróbálják kiválasztani a kívánt izotópot, extrém sebességen forognak, hogy a nagyon csekély tömegkülönbséget kihasználva különítsék el az uránfajtákat. A mindennapi fizika példáitól (mint a salátaöntet szétválása) messze járunk: ipari méretű gépekre van szükség, amelyek akár egymilliószoros Föld-gravitációt hoznak létre belsejükben.
Ennek az egésznek a tétje nem pusztán energetikai. Attól függően, hogy milyen tisztaságú urán-235-öt nyernek ki, különböző célokra lehet alkalmazni: atomerőművekhez, tengeralattjárókhoz, vagy akár atomfegyverekhez. Az eljárás egy egyszerű ötletből indult, de globális politikai feszültségeket gerjesztett, mivel egyetlen technológiai lépés választja el a békés és a katonai felhasználást.
