Málta, a Földközi-tenger közepén található apró szigetcsoport, a világ egyik legsűrűbben lakott országává nőtte ki magát – mindezt annak ellenére, hogy szinte teljesen nélkülöz minden olyan természeti erőforrást, ami egy virágzó civilizáció alapja lehetne. Ezeken a szigeteken nincsenek fontosabb ásványkincsek vagy fosszilis energiahordozók, a termőföld kicsi és szűkös, sőt, állandó édesvízforrás sem található a felszínen.
Érdekes, hogy mégis több mint félmillió ember él ezen a sziklás, vízhiányos területen, miközben a lakosságsűrűség egész Európában itt a legmagasabb. Története során többször is szinte teljesen elnéptelenedett a sziget, majd újra benépesült – alapkérdés tehát: hogyan tudta Málta leküzdeni földrajzi hátrányait, és miért vált a népességnövekedés központjává napjainkban?
Évezredeken át Málta stratégiai jelentősége volt az a tényező, amely miatt nagyhatalmak vágytak az irányítására. A szigetek kiemelkedő elhelyezkedése miatt a Földközi-tenger uralásához kulcsfontosságú volt, és természetes kikötői – különösen Valletta környékén – ideális támaszpontot jelentettek flottáknak, hadseregeknek és kereskedőknek egyaránt.
A modern korban a lakosság drámai növekedését már nem a születések, hanem a folyamatos bevándorlás hajtja. A helyi születési ráta Európa legalacsonyabbjai közé tartozik, miközben a külföldön születettek aránya tíz év alatt megháromszorozódott. Mindeközben az ingatlanárak és a forgalom is az egekbe szökik, a turizmus négyszeresére nőtt, és egyre több vállalat költözteti át székhelyét Máltára a kedvező üzleti környezet miatt.
Felmerül tehát, hogy a dinamikus bővülés és a globalizáció milyen hatással lehet a helyi kultúrára, a társadalom mindennapjaira, illetve a Máltát évszázadokon át összetartó egyedi nyelvre és identitásra. Hogyan tudja megőrizni karakterét ez a sokarcú ország a folyamatos változások sodrásában?
