A dalok többségében megszokott, hogy a versszakok és a refrének ugyanabban a hangnemben szólalnak meg. De mi történik, ha a refrént áthelyezik egy másik hangnembe?
Több híres szerzemény is létezik, amelyek minden refrénnél hangnemet váltanak, ezzel hirtelen energiát és frissességet adva a dalnak. Gyakori megoldásként a refrén egy vagy több hanggal feljebb szólal meg, így még emlékezetesebbé és emelkedettebbé téve azt. Ilyen például a Queen „We Are the Champions” című száma, ahol minden refrénnél egy egész hanggal magasabb hangnemre váltanak, vagy a Dexys Midnight Runners „Come on Eileen”-je, amely szintén ezt a trükköt alkalmazza.
Nemcsak a felfelé modulálás a jellemző, néhány dal a refrénnél visszavesz a lendületből, és alacsonyabb hangnemben folytatódik. Olyan példát is találhatunk, ahol a váltás kevésbé hangsúlyos, például két egymáshoz közeli hangnem között történik, mint Lady Gaga „Paparazzi” című számában. Felmerül a kérdés: mi motiválja a szerzőket ezekre a váltásokra, és hogyan alakítja mindez a dal érzetét, hangulatát?
Érdekes összevetni azokat a számokat, amelyek egyszerűen ugyanabban a hangnemben maradnak, azokkal, amelyeknél a refrénnél történik valamilyen elmozdulás. Mennyivel lesz emlékezetesebb egy dal, ha ilyen zenei eszközök kerülnek előtérbe? És vajon a dalszerzők mi alapján döntenek a váltás mellett vagy ellen?
