Mi teszi igazán utálttá egy Commodore 64 játékot? Ebben az epizódban a készítő olyan játékokat mutat be, amelyeket a nézők saját tapasztalataik alapján gyűlöltek meg – nem pusztán a legismertebb „rossz” címek listájából válogatva, hanem azok közül, amelyek tényleg csalódást okoztak nekik, akár azért, mert nagy reményeket fűztek hozzájuk, akár azért, mert zavaró, nehézkes vagy éppen unalmas játékmenettel találkoztak.
Felmerül a kérdés, hogy egy játék valóban annyira rossz-e, vagy inkább az elvárások és az egyéni élmények határozzák meg a csalódást. A videóban érdekességként például szó esik a The Flintstones Spectrumos verziójáról is, amely a készítő saját gyermekkori csalódása volt, holott léteztek nála objektíven rosszabb játékok is.
A rangsorban szereplő címek között találunk hírhedt árkád átiratokat, licencelt filmjátékokat és klasszikusnak tartott programokat is, amelyek mégis sokaknál kiverték a biztosítékot. Például a Cauldron játékok és a Wizball is meglepő módon sokak utáltjai közt szerepeltek, pedig utóbbit sokan minden idők legjobb C64 játékai közé sorolják.
A válogatás egyik fő kérdése: miért lesz egyesek kedvence valaki más számára rémálom? Véleménykülönbségek, technikai limitációk, nehéz irányítás, csalódást keltő átiratok és persze a véget nem érő kazettás töltési idők mind szóba kerülnek – meghagyva a nézőknek a döntést, hogy valóban megérdemli-e egy-egy játék a hírnevét.
