Február 12-én járunk, 2025-ben, amikor a gaming közösség először pillanthatja meg a Mind’s Eye nevű játékot, amelyet a korábbi Grand Theft Auto-producer, Leslie Benzies vezette Build a Rocket Boy stúdió készített. A lenyűgöző technikai megoldások és részletgazdag 4K grafika mellett akciódús, moziszerű jelenetek, autós üldözések és robbanások váltják egymást, és első látásra azt az érzetet keltik, hogy egy grandiózus, nyílt világú játék született.
Két évvel korábban a Minds Eye még az „Everywhere” projekt részeként lebegett a levegőben, amelynek többféle értelmezése létezett: metaverzum, fejlesztői platform vagy akár egyfajta felnőtt Roblox, amely összefonódik a kriptotechnológiákkal és a blokklánccal is. A projekt identitása azonban folyamatosan bizonytalan volt, és soha nem kristályosodott ki, mire is vállalkozik pontosan a stúdió.
A marketing anyagok egy izgalmas, szabadságot ígérő játék képét festették, a valóság azonban jóval lineárisabb és korlátozottabb volt. Sokakat megtévesztett az előzetes hype, hiszen mindenki egy új GTA-t várt a Rockstar egykori kulcsemberétől – ám a fejlesztők kommunikációja és a csavaros promóciók végül félreértéseket eredményeztek.
A játék rövid ideig lenyűgöző benyomást keltett remek grafikájával és mozis beállításaival, de ahogy haladtunk előre, a repedések egyre inkább felszínre törtek: a játékmenet korlátozott, a történet inkoherens volt, és az ígért nyílt világ csupán látványos díszlet maradt. Az ambiciózus kezdés fokozatosan fordult át egy önismétlő, monoton akciójátékba, ahol a szabadság illúzióját folyton megszakították a lineáris küldetések és a kevéssé inspiráló lövöldözések.
A fejlesztőcsapaton belüli nehézségek, a folyamatos iránykeresés, a túlzott ambíciók, valamint a befektetői elvárások és piaci változások mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Minds Eye végül egy ellentmondásos fogadtatású, csalódást keltő játék legyen. Milyen tanulságokat vonhatunk le ebből? Mi vezetett ahhoz, hogy egy tehetséges csapat és hatalmas tőke mellett sem sikerült maradandót alkotni?
