Képzeld el, hogy a számítógéped vagy a tévéd nemcsak képet és hangot, hanem illatokat is sugároz! A kilencvenes évek végén több vállalkozó, tudós és mérnök próbált olyan technológiát fejleszteni, amely a digitalizált illatokat hozza el az otthonokba – így született meg az úgynevezett „szag-internet” gondolata is.
A történet visszanyúlik a 19. századi színházi kísérletekig, de igazán a ’90-es évek végén, az internet és a személyi számítógépek terjedésével indult be az illattechnológia forradalma. A cégek, például a DigiScents az „iSmell” nevű eszközzel szerették volna elérni, hogy játékok, filmek, weboldalak vagy akár e-mail üzenetek illatokat is közvetítsenek. Az alapötlet egyszerű: egy nyomtatópatronhoz hasonló elem keverte volna az illatokat, és egy kis ventilátor fújta volna azokat a felhasználó orrába.
Sokan lelkesedtek az ötletért, ugyanis ez új dimenziót nyithatott volna a szórakoztatóiparban: virtuális túrák illatokkal, interaktív reklámok, testközeli játékélmény és még online parfümvásárlás is lehetővé vált volna. Nagy gyártók, játék- és filmstúdiók is érdeklődtek a technológia iránt, de a megvalósítás egyre több kihívással szembesült: technikai nehézségek, finanszírozási problémák és kétes piaci igények hátráltatták a fejlesztéseket.
Ez a videó izgalmas kérdéseket vet fel arról, hogy az emberi érzékek digitalizálása meddig mehet, és vajon mennyire lenne kívánatos, ha a digitális világban nemcsak látnánk és hallanánk, hanem szagolnánk is mindent. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy mitől lesz egy technológiai újítás menő, forradalmi – vagy éppen röhejes, túlzó vagy bukásra ítélt.
