Miért töltenek be gyakran alacsony képességű, kevésbé képzett emberek kulcsszerepet a tekintélyelvű rendszerek elnyomó gépezeteiben? A politikatudomány legújabb kutatásai szerint az ilyen „vesztesek” meghatározó pillérei lehetnek az autoriter hatalmaknak, akár Argentínában, a náci Németországban, a sztálini Szovjetunióban, vagy napjainkban az Egyesült Államokban működő ICE (Immigration and Customs Enforcement) szervezetében is.
Részletesen bemutatásra kerül egy friss kutatás, amely történelmi példákon keresztül rávilágít arra, miként szorulnak háttérbe vagy kerülnek perifériára a versengő, hierarchikus rendszerekben teljesítményben lemaradó tisztek. Ezek az egyének azonban gyakran újra esélyt kapnak: szerepük az utcai megfélemlítés vagy az állami terror eszközeinek végrehajtásában van, mindezt több esetben egy későbbi előmenetel reményében.
Megtudhatjuk, hogy az ICE szervezet példájából kiindulva a mai amerikai demokrácia is veszélyben lehet, mivel a toborzás során olyan pályázók kerülhetnek előtérbe, akiknek kevés alternatívájuk maradt, anyagi ösztönzők hajtják őket, vagy éppen a bizonytalan munkaerőpiaci helyzet sodorja őket a hivatalokhoz.
A videó elgondolkodtató kérdéseket vet fel arról is, hogy vajon létezik-e valódi védelem az autoriter hatalommal szemben a meritokrata (érdemalapú) intézményeken keresztül, és hogy mi történik azokkal, akik lemaradnak a ranglétrán. Meddig nevezhetők ezek az emberek egyszerűen „veszteseknek”, és mikortól válnak a rendszer sötét motorjaivá?
