Sokan érzik úgy, hogy nem elég jók az alkotásban, pedig a valóság egészen más lehet. Gyakran csak saját hibáinkat és gyengébb munkáinkat látjuk tisztán, miközben másokról kizárólag a legkiemelkedőbb eredményeik jutnak el hozzánk. Ez torz önértékeléshez vezethet, ami sok művészben bizonytalanságot kelt.
A fejlődés lassabb, mint gondolnánk, ráadásul a folyamatos gyakorlás miatt hajlamosak vagyunk becsapni magunkat és nem észrevenni az elért előrelépést. Ehelyett érdemes időről időre kívülről, nagyobb rálátással szemügyre venni saját utunkat, így válik láthatóvá a fejlődés.
A külső visszajelzések, lájkok és megosztások hajszolása könnyen tévútra viheti az alkotási folyamatot, miközben az igazi érték a személyes elégedettségből és a minőségi fejlődésből fakad. Az összehasonlítás, főleg idegen, ismeretlen hátterű művekkel – akár AI által generált alkotásokkal –, szintén csalóka képet mutathat.
Az életkor alig jelent valamit a fejlődési szint szempontjából; a lényeg az eltöltött idő és a tapasztalat mennyisége. A kételyek és az elégedetlenség pedig, ha megfelelően kezeljük, a fejlődés egyik legerősebb motorjává válhatnak.
