Az orosz gazdaság elmúlt éveit rendkívüli alkalmazkodóképesség jellemezte, hiszen az ország sikeresen túlélte a szankciók miatti kezdeti bizonytalanságokat és a rubel rövid távú zuhanását. Elemzők szerint a szigorú monetáris beavatkozások, például a kamatemelések és a tőkeáramlás korlátozása hozzájárultak a helyzet stabilizálásához.
Az állami kiadások jelentős növekedése, különösen a hadipar és a kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése terén, pörgette a gazdaságot – ennek fedezetét főként az olaj- és gázbevételek adták, még akkor is, ha ezek részben diszkontáron kerültek értékesítésre. Ez a mesterséges ösztönzés jelentős építőipari és gyártóipari fellendülést eredményezett.
A friss adatok azonban azt sugallják, hogy az orosz gazdaság lendülete megtorpant. A gyors növekedési szakasz végét elsősorban három tényező magyarázza: a hadigazdaságra való áttérés elérte határait, az infláció miatt ismét jelentős kamatemelés történt, illetve fogyasztói oldalról a magas infláció idején tapasztalt költekezési hullám most kifulladni látszik.
Mindezek hátterében fontos kérdések merülnek fel: hogyan tud a Kreml további növekedést generálni, ha a hadigazdaság már nem képes újabb ösztönzésre? Milyen hatással van a béketárgyalások kilátásaira az új gazdasági helyzet? Vajon hogyan befolyásolják az olajárak jövőbeli alakulása és a külső politikai döntések a folyamatokat?
