Michael Saylor híres mottójával ellentétben cége, a Strategy (MSTR), most mégis jelentős mennyiségben ad el Bitcoint. A háttérben komoly pénzügyi kötelezettségek állnak, amelyeket havi, dollárban denominált fix kifizetésekkel kell fedezniük – függetlenül attól, hogy a Bitcoin ára éppen milyen magasságokba emelkedik vagy mélységekbe süllyed.
A videó bemutatja, hogy a Strategy által kibocsátott különféle ún. perpetual preferred értékpapírok folyamatosan növekvő osztalékterheket róhatnak a cégre, miközben az alaptevékenységből származó bevételek messze elmaradnak a kötelező kifizetésektől. Szó esik arról is, hogy az értékpapírokhoz kapcsolódó ösztönzők, mint például a Stretch részvény ratchet működése, könnyen még nagyobb teherré válhatnak, ha a piaci ár a névérték alá csökken.
Kiemelt téma, hogy a cég korábban profitált abból, hogy felülárazott részvényeket adott el, majd abból vásárolt Bitcoint, de a piaci árfolyam elmozdulása megfordította ezt a folyamatot: most már csak eszközök eladásával tudják finanszírozni a kifizetéseket. A prezentáció kitér arra is, hogy ez a szerkezeti probléma nem egyedi – más, digitális eszközökre fókuszáló vállalatok is hasonló módon kényszerültek eladásokra, mivel a tőkeigényes konstrukciók a volatilis piac ellen dolgoznak.
Felmerül a kérdés, mennyire fenntartható a treasury cégek jelenlegi struktúrája, és hogy a fix kötelezettségek milyen végzetes pontig kényszeríthetik a vállalatokat Bitcoin eladására. Az is felvetődik, hogy az ilyen cégstruktúrák valóban alkalmasabbak-e a Bitcoin tartására, mint maga a közvetlen tulajdenszerzés. A videó árnyaltan mutatja be, milyen strukturális kihívások formálják át a digitális eszközök vállalati kezelését, anélkül, hogy végső eredményt vagy egyszerű megoldást kínálna.
