Különös címadási szokásra hívja fel a figyelmet a szerző, amelyet kizárólag a PSP-re megjelent játékok kapcsán figyelt meg. Ezeknél a játékoknál gyakori, hogy a cím egyszerűen csak a franchise nevét tartalmazza, mindenféle alcím vagy évszám nélkül.
Több példát is felsorol, mint a Final Fantasy, Bomberman, Gran Turismo vagy éppen a Tiger Woods PGA Tour, melyeknél nincs egyértelmű különbségtétel, hogy a szóban forgó játék vajon egy remake, egy új kiadás vagy csak egy port lenne. Kiemeli, hogy a Bomberman vagy a Dynasty Warriors PSP-s változata semmit nem árul el az egyedi jellemzőkről, pusztán sorozatcímként jelenik meg a borítón.
Felmerül az a kérdés, hogy mi motiválhatta a kiadókat ebben a különleges címadási gyakorlatban. Különösképpen fókuszál a sportjátékokra, amelyeknél a megszokott évszámozás hiányzik, például a Tiger Woods PGA Tour vagy a FIFA Soccer esetén. Vizsgálja, hogy ez a döntés összefügghet-e a megjelenési időponttal, a shelf-life hosszabbításával vagy a PSP marketingjével.
Érdekes tendencia, hogy nem minden játék követi ezt a mintát: például a Madden sorozat megmaradt az évszámozásnál. A szerző felveti, hogy esetleg az új, hordozható platform bizonyos presztízsét akarták ezzel hangsúlyozni, vagy el akarták kerülni, hogy a játék „aranyos” mellékzöngét kapjon egyedi alcím segítségével, ahogy például a Ratchet & Clank: Size Matters vagy a Rock Band Unplugged tette.
