Felix elgondolkodtató kérdéssel nyit: vajon mi változott az életében, és miért érez minőségi visszalépést bizonyos dolgokban? Saját önfejlesztési útját mutatja be, amely inkább visszafejlődés, mint fejlődés – mindezt humorral és öniróniával fűszerezi.
Diogenész történeteit idézi fel – különösen azt a tanulságos esetet, amikor a filozófus ráébredt, hogy felesleges elvárásokhoz kötődve tárgyakat birtokolni. Felveti: vajon tényleg szükség van-e minden eszközre, amit magunk körül tartunk, vagy a letisztultabb élet több szabadságot ad?
Felix példákat hoz saját tárgyai lecsökkentésére – cipők, fejhallgatók, edzőfelszerelés, sőt, még a YouTube felszerelései is szóba kerülnek. Miközben lemond az addig fontosnak hitt holmikról, új élményekre és felismert szabadságra tesz szert. Mindeközben egyensúlyoz a minimalizmus szélsőségei és a személyes kötődések között.
Foglalkozik a modern technológia, a környezetvédelem, a személyes kapcsolatok, illetve a társadalmi elvárások kérdéseivel is. Filozofikus hangon veti fel, hogy egyes dolgoktól való elszakadás nem szükségszerűen veszteség, hanem lehetőség is önazonosságunk megtalálására.
Mindezt saját példáján keresztül, öniróniával és friss meglátásokkal tálalja, miközben a nézőben is kérdéseket indít el arról, mi az, ami igazán fontos az életben.
