Az elmúlt kilenc évtized során egy rejtélyes részecske csak az elméleti fizika oldalain létezett. Egy olasz fizikus, Ettore Majorana, 1937-ben felvetette annak lehetőségét, hogy létezhet részecske, amely saját antirészecskéje is egyben – az úgynevezett „szellem részecske”.
Most azonban a Microsoft mérnökei áttörést értek el ezen a területen, amikor egy újféle chipben ezt a szellem részecskét a korábbinál ezerszer hosszabb ideig tudták stabilizálni. Az új Myurana 2 chipben egyébként alumínium helyett ólmot használtak fel szupravezetőként, amely önmagában is rengeteg technológiai kihívást rejt, hiszen az ólom vízben oldódik. Éppen ezért mérnöki bravúrt jelentett, hogy sikerült úgy megalkotni a szerkezetet, hogy az ólom ne tűnjön el a gyártási folyamatban.
A fejlesztésben nemcsak az emberi kreativitás, hanem a mesterséges intelligencia is kulcsszerepet játszott: a Discovery nevű AI-platform dolgozta ki az új anyagkombinációkat és javította az eljárást. Az eredmények láttán azonban a tudományos közösség több tagja kételyeket fogalmazott meg arról, hogy valóban sikerült-e a várt „szellem részecskét” megfigyelni, vagy más, hasonló viselkedésű jelenségről van szó.
A bemutatott előrelépés azonban jelentősen felgyorsíthatja a kvantumszámítógépek fejlesztését: a Microsoft és riválisai is ambiciózus időpontokat tűztek ki az első, széles körben hasznosítható kvantumgépek elkészítésére. Ha az áttörés beigazolódik, alapjaiban változhat meg, hogyan viszonyulunk a valós világhoz és annak számítási lehetőségeihez.
