Michele Fitzsimmons bemutatja, miként vált az FDNY (New York-i Tűzoltóság) első női helyettesparancsnokává. Történetében felidézi, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie már tizenhárom éves korában, amikor először nyílt lehetőség nők számára is a tűzoltói pálya elérésére.
Pályafutása során többször elmondja, hogy rendre egyedüli nőként csatlakozott a tűzoltók közé, és szinte minden pozícióban először kellett bizonyítania rátermettségét, képességeit a férfi kollégák között. A kitartás, a komfortzónából való kilépés és az önbizalom kulcsfontosságú témák, amelyekre visszatér.
A beszélgetés során szó esik arról is, milyen érzés volt számára, amikor először vesztett el közelálló kollégákat, és hogy ez milyen hatással volt jövőbeni elhivatottságára. Újabb és újabb szakmai mérföldköveket ért el, eljutott a hadnagyi, majd a századosi, később a parancsnoki rangig.
Különösen érdekes, hogy tapasztalatait és próbáit nem csak magáért, hanem a következő női generációkért is vállalta. A női példakép szerepvállalásának jelentőségével, illetve a társadalmi elvárások áthidalásával kapcsolatos kérdések szintén előtérbe kerülnek.
Mindezek fényében arra keresi a választ, hogyan lehet fejlődni, miként lehet másokat inspirálni, és milyen stratégiákkal lehet nehéz, komforttalanságot okozó helyzetekben is helytállni.
