Michael Sailor neve összeforrt azzal a hozzáállással, hogy a Bitcoin soha nem eladó. Ennek a kompromisszumokat nem ismerő filozófiának a jegyében kommunikált minden részvényesi levélben és nyilvános szereplésén évekig.
2026 májusában azonban egyetlen mondat stratégiaváltást jelzett: cége, miután történetének legnagyobb negyedéves veszteségét könyvelte el, nyíltan felvetette egy rész Bitcoin eladásának lehetőségét osztalékfizetés céljából. Az esemény gyorsan megrengette a teljes vállalati Bitcoin-tartalékról szóló narratívát.
A beszámoló részletezi, mekkora veszteségek és milyen likviditási nyomás alatt született ez a döntés, illetve hogyan változott meg a vállalati finanszírozás szerkezete és a részvényekhez kapcsolódó kötelezettségek. Átláthatóvá válik, hogy hol húzódnak a kényszerpontok – mikor kényszerülhet eladásra egy elvileg örökös tartó.
Nemcsak Sailor cégéről van szó: más kripto-treasury modellek is elhasalni látszanak, ismerős a hirtelen veszteségek miatti eladási kényszer és a kapitalizációs problémák sora. A narratíva az iparági precedenseken – Celsius, Three Arrows Capital – keresztül világít rá, hogy a „soha nem eladó” hit veszélyesen törékeny ígéret tud lenni.
Felmerülnek olyan kérdések is, mint az ETF-ek, intézményi letétkezelők és vállalati struktúrák koncentrációs kockázata – meddig érvényesíthető a „biztonságos öröktartás”, amikor minden ciklusban előbb-utóbb minden eladóvá válik?
