Az elmúlt években óriási mértékű mesterséges intelligencia (AI) infrastruktúra kiépítése zajlik világszerte, melynek finanszírozása meghaladja a korábbi történelmi technológiai beruházásokat. Ezt a beruházási hullámot gyakran a negyedik ipari forradalom részeként említik, és felveti annak a kérdését, vajon fenntartható-e ez a hatalmas tőkebeáramlás.
Nem mindenki látja ezt optimistán: egyes befektetők attól tartanak, hogy a dotkom-lufihoz hasonlóan most is nagyrészt be nem bizonyított technológiába ömlik a pénz, ami hosszú távon sérülékennyé teszi a piacokat, és maga után vonhat egy komolyabb visszaesést is. Különösen akkor, ha az AI-ra fordított összegek nélkül az amerikai gazdaság akár már recesszióban is lehetne.
Sokan attól is tartanak, hogy az AI-szektorba áramló pénzek csupán elfedik a gazdaság strukturális gyengeségeit. Az erőteljes AI-beruházások jelentősen eltérő eredményeket generálnak a társadalom különböző rétegeiben, tovább mélyítve a vagyoni és jövedelmi szakadékot az úgynevezett K-alakú gazdaságban.
Néhány szakértő ugyanakkor új innovációs hullámként és a termelékenység növekedésének motorjaként tekint az AI-ra. Az AI-szuperciklus, ahogyan egyre több területre kiterjed, nemcsak a gazdasági szerkezetet alakíthatja át, hanem jelentős munkaerőpiaci átalakuláshoz is vezethet. Vajon ez a befektetési mánia fenntartható, vagy törvényszerűen követi-e majd a korábbi technológiai buborékok útját?
