13,8 milliárd évvel ezelőtt minden, amit ismerünk, egyetlen energiafoltból indult ki: ez a Nagy Bumm. Az ősrobbanást követően tér és idő minden irányba tágulni kezdett, és az univerzum folyamatos növekedése máig rejtélyes kérdéseket vet fel.
Az univerzum gyorsuló tágulási üteme miatt a legtávolabbi galaxisok hihetetlen sebességgel – akár a fénysebességnél is gyorsabban – távolodnak tőlünk. Ez látszólag felborítja a relativitás törvényét – de vajon tényleg áthághatónak tűnnek-e a fizika alapvető szabályai, ha maga a tér tágulhat?
Különleges példák és hétköznapi hasonlatok – mint a végtelen gumilepedő vagy a mozgó célvonal – segítségével érzékelteti a videó az univerzum felfoghatatlan méreteit és azt a céltalan üldözést, amelyben sosem érhetjük utol a legtávolabbi objektumokat. De hol húzódik a világegyetem széle, és van-e egyáltalán ilyen?
A megfigyelhető univerzum határait a kozmikus eseményhorizont jelenti, amelyen túl a galaxisok örökre elérhetetlenné válnak számunkra – részben egy titokzatos erő, a sötét energia miatt, amely gyorsítja a tágulást. Ez felveti a talányos kérdést: mi lehet azon túl, amit látunk? Egységes, ismerős világ, vagy valami egészen más?
Az eseményhorizonton túlnyúló univerzum misztikuma és a sötét energia szerepe napjaink leghomályosabb asztrofizikai rejtélyei közé tartozik. Lehetséges, hogy valaha sikerül átlépnünk saját látóhatárunkat és felfedezni, mit tartogat a valódi „végtelen”?
