Európa-szerte egyre több országban válnak meghatározóvá, sőt kormányzó erővé a radikális jobboldali pártok. A közelmúltig még olyan államokat is példaként lehetett hozni, ahol alig volt jelen ez a politikai irányzat, de mostanra például Spanyolország vagy Portugália is változást mutat.
Sokan úgy gondolják, hogy a jobboldali előretörés legfőbb okát az egyre hangsúlyosabb bevándorlásellenes érzelmekben kell keresni, és a pártok csak a népakarat nyomására követik ezt az irányt. Vajon tényleg ilyen egyszerű a helyzet, vagy összetettebb, gazdasági és társadalmi okok is állnak a háttérben?
Statisztikai elemzések alapján kiderül, hogy a szélsőjobboldali pártok szavazótáborának jelentős része nem feltétlenül a migrációs félelmek miatt választja ezt az irányt. Ezek a választók sokszor gazdasági bizonytalanság, intézményi bizalmatlanság vagy akár a környezetvédelmi intézkedésekkel szembeni ellenérzések miatt válnak fogékonnyá a szélsőjobboldal üzeneteire.
Az is kiemelkedő kérdés, miként változnak a politikai pártok kommunikációs stratégiái: miközben egyesek a radikális jobboldali narratívák átvételével próbálják visszaszorítani ezeket az erőket, lehet, hogy éppen ezzel ellentétes hatást érnek el. Hogyan formálhatók tehát a társadalmi narratívák, és van-e más út a szélsőjobboldal térnyerésének megállítására?
