239 ember száll fel a Malaysia Airlines MH370-es járatára 2014 márciusában, de a menetrendszerű út váratlan fordulatot vesz: 40 perccel a felszállás után a repülőgép nyom nélkül eltűnik a radarról. A következő néhány óra eseményei, az utolsó kommunikációk, radarjelek, illetve a katonai és civil irányítóközpontok kommunikációi szinte percről percre mutatják meg, milyen gyorsan és rejtélyesen veszett el minden kapcsolat a géppel. Az első keresések a Dél-kínai-tenger és a Malaka-szoros térségében zajlanak, de hamarosan nemzetközi összefogásra és óriási keresési műveletekre van szükség az Indiai-óceánon is.
Az eltűnés utáni években komoly vizsgálatok, egymásnak ellentmondó elméletek és a világméretű médiafigyelem követik egymást. Felmerülnek technikai hibák, pilótahiba, sőt, feltételezett szabotázs vagy terrorcselekmény lehetőségei is. A vizsgálatok során a repülő fedélzeti adatait, radarfelvételeit, az utaslistákat és akár gyanús rakományokat – mint például a lítium-ionos akkumulátorokat – is alaposan áttekintik. Ám minden új információval újabb kérdések merülnek fel, és egyre több, az összeesküvés-elméleteket tápláló részlet kerül be a köztudatba.
Idővel több darabka géproncsot sodor partra az Indiai-óceán, ami újabb reményt és vizsgálatokat indít el. A különböző országok keresőexpedíciói, tenger alatti műszerek és új technológiák bevetése ellenére a tragédia pontos oka és a repülő fő roncsának helyzete továbbra is ködbe vész. Milyen technikai vagy emberi tényezők játszhattak szerepet? Miért történt a hirtelen irányváltás? Lehetett-e fedélzeti tűz vagy nyomásvesztés a magasban? Miért maradt el az azonnali vészjelzés a pilótáktól? Ezekre a kérdésekre keresik a választ a szakértők, a családtagok és az egész világ már egy évtizede – egy olyan ügyben, amely máig nem engedi nyugodni sem a hozzátartozókat, sem a légi közlekedés biztonságáért felelősöket.
