Jézus tizenkét tanítványa, vagyis a tanítványok, a kereszténység egyik legfontosabb alakjai, de sorsuk a Biblia után titokzatos ködbe vész. A történelmi és legendás beszámolók szerint különböző vidékekre jutottak el, ahol meghatározó szerepet játszottak az első keresztény közösségek alapításában.
Szinte mindegyiküket tragikus vagy erőszakos halál érte – legalábbis a hagyomány szerint. Ebben a folyamatban áldozatuk a hit szimbólumává vált, a mártírság és a kitartás történetein keresztül mutatva be a kezdeti keresztény közösségek nehézségeit és ragaszkodását.
Felmerül a kérdés: kik voltak ők valójában? Az evangéliumokban bemutatott személyek – Péter, Júdás, Tamás, András, János, Jakab, Fülöp, Bertalan, Máté, a „kisebb” Jakab, Tádé (Júdás Tádé), Simon – mind más háttérrel rendelkeztek, más helyeken térítettek, és más-más jelentőséggel bírtak.
Egyesek, mint Péter, valódi történelmi hatást gyakoroltak, mások, mint Júdás, örök viták tárgyai lettek: vajon gonosz áruló vagy félreértett résztvevő volt? Más tanítványokhoz példátlan utazások, legendák vagy apokrif iratok kötődnek – ilyen például Tamás Indiába vezető útja vagy Fülöp különös kapcsolata a görög kulturális háttérrel.
Az is szóba kerül, hogy az ábrázolásokban a tanítványok mártíromsága rendszerint nyugodt derűvel párosul – ennek okait a keresztény mártír-ideálban kereshetjük, amely már a korai századokban meghatározó lett.
Miért váltak a mártíromság és szenvedés történetei ilyen hangsúlyossá a tanítványokkal kapcsolatban, és hogyan formálták ezek a legendák a kereszténység későbbi önképét? A videó betekintést enged ezekbe a kérdésekbe, miközben eredeti kortörténeti forrásokat és művészeti alkotásokat is bemutat.
