Manapság egyre gyakrabban merül fel az a kérdés, hogy az oktatás, a tanulás valóban hozzájárul-e az egyéni fejlődéshez, vagy a megszerzett ismeretek elvesztették korábbi értéküket. A beszéd során a felszólaló felveti az ‘akadémiai végzettség leértékelődésének’ jelenségét, és arra ösztönzi a hallgatóságot, hogy gondolkodjanak el azon, miért vált népszerűvé a „tanulás haszontalan” elmélet.
Történelmi és kortárspéldák segítségével arra keresi a választ, milyen szerepet játszik az oktatás a személyes és társadalmi fejlődésben. Megjelennek neves személyiségek, akik élethosszig tanulva, akadályokon át, jelentős eredményeket értek el és hozzájárultak közösségük vagy hazájuk fejlődéséhez.
Felmerülnek azok a kérdések, hogy vajon a tanulás csak gazdasági hasznot hoz-e, vagy befolyásolja az önismeretet, a felelősségvállalást és a társadalmi szerepvállalást is. A gondolatmenet arra buzdítja a fiatalokat, hogy vizsgálják meg, saját fejlődésükhöz és jövőjükhöz milyen viszonyban állnak az oktatással, illetve hogyan lehet újra megtalálni az összeköttetést a tanulás és az önfejlesztés között.
