Az 1990-es évek elején a videojáték-ipar egyedi kísérletezéseket tapasztalt a digitális technológiák alkalmazása terén, melyre jó példa az arcade Pit-Fighter játék. Ebben az időszakban a realisztikus, digitalizált karakterek vizuális forradalmat jelentettek, ám ezek a technikák gyakran túlszárnyalták a játékmenet minőségét, ami vegyes fogadtatású címekhez vezetett.
Az eredeti Pit-Fighter jelentős arcade sikere után több otthoni port is készült, ám ezek többnyire rossz kritikákat kaptak. Mindeközben az eredeti fejlesztőcsapat egy arcade utódon dolgozott, amiből végül a kizárólag termekben játszható Guardians of the Hood született, ám ez nem váltotta be a reményeket. Ezután merült fel egy közvetlen, otthoni folytatás, a Pit-Fighter 2 ötlete, mely a Sega Mega Drive-ra és a pletykák szerint Mega CD-re készült volna, visszahozva számos régi és néhány új karaktert.
Az új rész fejlesztési folyamata során bemutatták a játékot több nagy elektronikai kiállításon is, mint például a Chicago és a Las Vegas Consumer Electronics Show rendezvényeken, továbbá megjelent több korabeli játék magazinban is, mint közelgő megjelenés. A projekt azonban sosem ért el a végső kiadásig. Számos elmélet született a törlés okáról: felmerült a konkurencia (Street Fighter 2, Mortal Kombat) sikerének árnyékában való elhalványulás, valamint az a felismerés is, hogy a tervezett folytatás túl nagy mértékben hasonlított volna az előző részre, fejlődés nélkül.
A Pit-Fighter 2 prototípusa sokáig elveszettnek tűnt, de végül 2025-ben a Video Game History Foundation révén elérhetővé vált a Sega Mega Drive változat prototípusa. Ez az esemény lehetőséget adott a retro játékrajongóknak, hogy bepillantást nyerjenek abba, hogyan lett volna folytatva egy olyan sikercím, amelyet leginkább a vizuális újításaira, és kevésbé a játékmenetre emlékeznek vissza. Több érdekes kérdés is felmerül: vajon tényleg elhibázott üzleti döntés volt a törlés, és mitől lett volna sikeresebb egy folytatás a korszak sztenderdjeihez mérten?
