Mi történik, ha a papírt végtelenül tovább vágjuk, egészen a mikroszkopikus világig? A kérdés elvezet minket a papír szerkezetéhez, amelyet növényi rostok, főként cellulóz, alkotnak. Nagyítás alatt ezek a rostok még kisebb szálakból épülnek fel, amelyek hosszú molekulaláncokként vannak jelen.
A vágás során a rostokat összetartó hidrogénkötéseket és gyenge van der Waals-erőket választjuk szét. A hidrogénkötések gyengék, de hatásuk a nagyszámú kapcsolat miatt mégis jelentős. A rostok vastagságánál erősebb kovalens kötések is jelen vannak, ezek szétbontása nagy energiát igényel.
Az olló mechanikája lehetővé teszi, hogy bizonyos kötések átszakadjanak, de ezek főként gyenge kapcsolatok, időnként pedig kovalens kötések a rostokban. A molekulák szétvágásának folyamata azonban csak nagyon kevés esetben történik meg; legtöbbször csak a rostok között keletkeznek új felületek.
Felmerül a kérdés: eljuthatunk-e az atomok vagy akár atommagok szétvágásához egyszerű mechanikai eszközökkel? Milyen energiaszintekre és eszközökre van ehhez szükség, és mi választja el a mindennapi eszközöket a rendkívül nagy energiasűrűséget igénylő atommagszétválasztástól?
A témában szó esik a fizika és a kémia tudomány határáról, az anyag felépítéséről, a kémiai kötések hierarchiájáról, és azon korlátokról, amelyeket a természet a számunkra szab.
